Már lassan két év telt el azóta hogy megszületett az elhatározás, hogy el akarunk jutni ebbe az országba. Tudjátok van olyan hogy az ember vágyik valami másra, a változásra, a "kalandra". Zita már élt külföldön szóval a témában rutinosabb, viszont Laci (Én:) továbbiakban E/1) még nem.

A döntést mesélem most el nektek.....

Elősszőr is egy idézettek kezdem amit instagrammon láttam előszőr, és teljesen Mi vagyunk:

Mint szerintem mindenkinek (kellene), Nekünk is a saját utunkat kell járni, és nem a csordát követni! :) Szóval...

Visszaugrunk két évet az időben. Ültünk a bérelt Zuglói kis lakásunkban és beszélgettünk milyen lehetőségeink lehetnének. A jövőről. Nem telt el sok idő eljutottunk oda, hogyha akarunk egy nagyot lépni vagy most tesszük meg amíg még "fiatalok" vagyunk vagy itthon kell valamit kitalálni. Akkor már nagy telekommunikációs cégnél dolgoztam és biztos volt a munkám, Zitának is volt elég jó helye a családi vállalkozásban. Jó hát akkor gyerünk menjünk. Oké, de hova? Angol nyelv adott volt, Zita jól beszéli Én velem meg lesz valami :) . Európa: már az elején elvetettük mert nem gondoljuk stabilnak. Amerika szimpatikus, de ugyan miért kell háborúzni, beleszólni mindenbe. Neeeem ez nem kell. Oké jöjjön Ausztrália. Google elő, gazdaságilag jó, fejlődő, ahogy láttuk van lehetőség, viszont messze van ÉÉÉÉÉS a pókok! (Ki akar egy ilyennel találkozni?!) Ajjaj... Ekkor találtunk rá a CSE Ausztráliára és a bevándorlási előadásaira. Nagyon hasznos volt, tényleg látszott hogy értenek hozzá, kedvesek voltak és megnyugtattak 'hogy ugyan vannak pókok', de nem minden úgy van azért (majd ezt meglátjuk, és erről biztos hogy írni fogunk még), szóval már foglaltunk is időpontot személyes találkozásra.

Tudtuk hogy nem lesz egyszerű még a diákvízumot megszerezni sem, de ezzel a vízumtípussal egyből kaphatunk munkavállalási engedélyt még ha részmunkaidőben is, de legálisan dolgozhatunk. A képlet egyszerű volt egyikünk tanul (és dolgozik), míg a másik is dolgozik. A variációból nem volt hiány, kaptunk 4-5 fajta léhetőséget . Tudtuk hogy X pénzösszeg kell ahhoz hogy ki tudjuk jutni, és láttuk hogy két év megszorítás kell. Zitáékhoz költözés mert ugye egy albérlet csak vitte volna a költségeinket. Szóval elkezdtük és teltek múltak a hónapok, néha feljött témaként, hogy milyen jó is lesz majd ha eljutunk. Hoztuk a kötelezőt, gyüjtögettünk. Egy családi nyaralás alatt megkértem Zita kezét aki igent mondott majd egy évre rá 2014-ben összeházasodtunk.

A következő lényeges pont amikor áprilisban kerestük fel a céget hogy indítsuk el a vízumkérelmet. Minden papírt megvolt, aránylag gyorsan. Edittnek, Csabának és az egész csapatnak ezúton is mindent csak köszönni tudunk. Az utolsó opció az volt hogy Zita tanul turizmust, mivel már van egy szakképzése és egy évet megpróbálunk beszámíttatni, illetve írnia kell egy angol tesztet, hogy tud angolul! Most jött az izgulás hogy elég jó-e az angolja. Jött az egyik este a telefon hogy elfogadták az angol tesztjét és beszámították az  egy évet is. Orvosi vizsgálat jött, sima ügy volt. Majd végre elküldésre került a vízumkérelem és vártunk.....

vártunk....

vártunk....

vártunk...

Állítólag ez gyorsan megy, de hát nekünk nem. :) Ausztrálok nem kapkodják el. Csabáék persze nyugtattak, de a repjegyet már foglalnunk kellene. 2015.06.16.-án megjött a hír hogy megyvan a vízum.

Szóval így indulunk neki ennek a kalandnak. A többit további postban ;)